A mai személygépkocsik, kisteherautók korszerű fékrendszerében a főfékhengerben (vagy ESP-ben) előállított nyomás közvetítésére a féknyergek és a fék munkahengerek felé szintetikus fékfolyadékot alkalmaznak. A közvetítő folyadék állapota nagymértékben befolyásolja a keréken létrehozott fékerőt. A fékolaj megnevezés megtévesztő, hisz minimális motor vagy váltó olaj szennyeződés is tönkreteszi a fékberendezés gumialkatrészeit.

A szokványos, glikoléter bázisú fékfolyadékok képesek megkötni a levegő páratartalmából származó nedvességet, és ezért forráspontjuk a használat során folyamatosan csökken, az alsó határértéket kb. 2 év után közelíti meg. A fékfolyadék megfelelő állapotát az ún. nedves forráspont jellemzi, ha ennél kisebb hőmérsékleten kezd forrni, a biztonságos fékezést veszélyezteti. Ez egy lappangó, alattomos veszély, hiszen átlagos használat esetén az alacsony forráspontú folyadék is normálisan működik. Tartós lejtmenetben, illetve intenzív fékezéskor, amikor a legnagyobb szükség lenne a fékhatásra, felforr a vizes folyadék a kerékfék szerkezet közelében. Mivel a folyadékban ilyenkor keletkező gőzbuborékok összenyomhatóak, nem képesek a féknyomást, a pedálerőt továbbítani. A fékpedál „felpuhul”, teljesen benyomhatóvá válik – szinte beesik -, miközben a fékhatás nagyon lecsökken, vagy éppenséggel teljes egészében megszűnik.

A magas víztartalmú fékfolyadék nemcsak működészavart okoz, hanem a fékszerkezetet is rongálja. A korszerű fékfolyadékok tartalmaznak korróziógátló adalékot, ám ezek a növekvő víztartalommal, valamint az idő következtében hatásukat vesztik. A rozsda elsősorban a főfékhengert és a munkahengereket támadja: a finoman illesztett fékdugattyúk beszorulnak, ami egyenlőtlen fékhatást okoz, ABS, ESP vezérlő egység meghibásodást jelenthet.

A szennyezet fékfolyadéktól a fékrendszerben alkalmazott ajakos gumitömítések, a karmantyúk megduzzadnak, ami végső soron a főfékhenger és a munkahengerek beszorulásához, funkció zavarához vezet.

Fontos a fékfolyadékoknál még a vegyi semlegesség, gumiduzzadás, egymással való keverhetőség és kenési képesség. A glikol bázisúak a DOT3, DOT4, szilikon bázisú a DOT5, DOT 5.1 már szilikont sem tartalmaz. A különböző DOT osztályú fékfolyadékokat nem szabad egymásra tölteni, összekeverni. Az ABS-el szerelt autóba TILOS DOT3-s fékfolyadékot tölteni. A fékfolyadékok gyakorlatban történő alkalmazása jármű-illetve fék specifikusan történik, a jármű-vagy a fékrendszer gyártó előírásának megfelelően.

A fékrendszer ellenőrzését minden gépjármű rendszeres karbantartási technológia előírja. A szervizekben azonban az átvizsgálás gyakran csak a mechanikus részek (fékbetétek, féktárcsák, fékdobok, fékcsövek) ellenőrzésére terjed ki, a fékfolyadékok vizsgálatát ritkábban végzik el. Szemrevételezéssel a fékfolyadék színének megváltozását, sötétedését és a benne lévő látható szennyeződéseket lehet észlelni. A megfelelő állapotú fékfolyadék áttetsző, világos színű. Ez a módszer nagy gyakorlati tapasztalatot igényel, de még így sem árul el semmit a víztartalomról. Sokkal pontosabb mérésre ad lehetőséget, ha erre alkalmas eszközt bemerítjük a tartályba, vagy egy külön edénybe kimerjük a folyadékot, és az eszköz segítségével felforraljuk azt. Kb. 30 másodperc alatt megadja a folyadék nedves forráspontját. Mindig az első mérés adja a reális eredményt. AZ új DOT4-s folyadék 260…270°C-s, 200°C alatt javasoljuk a cserét, olyan fékrendszer esetén, ahol a fékfolyadék nedves forráspontja 165°C alatt van, a gépkocsi műhelyünkből csak saját felelősségre szállítható el.

A fent leírt vízmegkötő tulajdonság miatt a fékfolyadékot biztonsági szempontból évente, de legalább 2 év után a kilométerfutástól függetlenül cserélni kell!