Miért fontos az olajcsere és milyen gyakran cseréljük?

Amikor új, vagy használt autót veszünk, hajlamosak vagyunk kitörő örömmel fogadni a megnövelt szerviz- és olajcsere-periódusokat. A 30 ezer – néha már 50 ezer – kilométerenkénti előírt olajcsere jó a motornak? Jó az autónak? Jó nekünk? Nézzük, miről is van szó.

Ha rövidre akarom zárni a kérdést, a válasz az, hogy elsősorban az autógyártónak jó. Jól mutat az autó katalógusában, ha pedig idő előtt megadja magát a motor valamelyik alkatrésze, azt borsos áron – többnyire – csak a gyártótól szerezhetjük be. Mi legfeljebb annak örülhetünk, hogy ritkábban kellett kinyitnunk a pénztárcánkat, de ha pórul jártunk, akkor annál szélesebbre.

A kiemelten hirdetett "olajcsere-kilométerek" az úgynevezett ideális esetre vonatkoznak, amely az átlag autós felhasználási körülményeitől nagyon távol áll. Ez az ideális eset a 100%-hoz közelítő, állandó minimális terhelést jelentő üzemmódban való használatot jelenti. Tudjátok, mint ha síkságon, egyenletes fordulatszámon, forgalommentes úton, megállások nélkül autóznánk körbe a földgolyót. Minél kevésbé hasonlít esetünk erre az állapotra, annál kevésbé igaz autónkra az előírt adat. Szerencsére ma már egyre több autó komputere a használati statisztikák alapján jelzi az olajcserét, így egy optimálisan kalkuláló rendszer 30 ezer helyett gyakran 10-15 ezer között jelzi a cserét. Akkor járunk el felelősen, ha az ilyen jelzést komolyan vesszük, mintha csak „mankókerékkel” folytatnánk ezután utunkat. A városi üzemmód ugyanis többszörös terhelést jelent az olaj számára, ahogy természetesen a kuplung, fék, váltó és legtöbb alkatrész számára is hasonlóképp, az országúti egyenletes haladáshoz képest.

Ma is igaz a régi mondás: a motorolaj a legolcsóbb motoralkatrész!

Nagyságrendekkel kevesebbet spórolhatunk a ritkább olajcserével, mintha egy kisebb-nagyobb motorhibát kell javíttatnunk, vagy ha idő előtt kell felújíttatnunk a motort. Azt se feledjük, hogy nem csak a megtett kilométereket kell figyelembe vennünk, hanem az olajcsere időpontját is. Hiszen, a motorunkba töltött olaj az első használattól kezdve folyamatosan öregszik, egy év után akkor is érdemes cserélni, ha autónk egy temperált hőmérsékletű és állandóan ideális páratartalmú garázsban pihent.

Az olaj ellensége a hidegindítás, a dugóban vánszorgás, a sportos használat, a hőmérséklet nagymértékű ingadozása, illetve a szélsőséges hőmérsékleti értékek. Kemény tél után is javasolt az soron kívüli olajcsere, ahogy egy termosztát, vagy hűtőhibából eredő „hősokk” esetén is! Túlmelegedés és extrém hideg esetén az olaj és az adalékok molekuláris szerkezete károsodhat. Az olajnak a kenés mellett, hűtési, tisztán tartási, tömítési és korrózióvédelmi funkciói is vannak.

Az olajteknőből a vezérműtengelyig minél gyorsabban el kell jutnia az olajnak, mivel itt van legtovább fém-fém érintkezés. Kopáshoz vezethet, ha nem elég gyorsan alakul ki az olajfilm. Minél frissebb és jobb az olaj, annál hamarabb jut fel a veszélyeztetett vezérműtengelyig, azaz, annál előbb kezd el kenni.

Az elöregedett olaj a hidegindítás mellett, normál üzemben sem tudja megfelelően ellátni feladatát és mindezek mellett még meg kell említeni a „változó minőségű” üzemanyagokat, melyeknek magas kéntartalmuk az olaj tisztító molekuláit pusztítják és oxidálják a motor alkatrészeit. Ilyenkor motorunkban megjelenik a korom.

Új motornál ez nem tűnik fel egyhamar, de biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb úgy fog járni, mint az a futó, aki mindig bemelegítés nélkül kezd el sprintelni. Nála ízületi fájdalom és kopás lesz az eredmény.

Ha őszinték akarunk lenni, az autógyárak számára az az ideális, ha – aki teheti – 4-5 évente lecseréli autóját egy újra, míg aki hosszabban használja sokat költ rá és vásárolja a gyári alkatrészeket. Ennek egyik eszköze a (túl) hosszú szerviz- és olajcsere-periódus.

Amit ez ellen – többek között – tehetünk, az az előírtnál gyakoribb – minőségi kenőanyagok felhasználásával végzett – csere. Új autóknál határozottan, míg korosabb példányoknál különösképpen.